Tárgyalástechnika

Válogatás a PTE Közgazdaságtudományi Karának marketing szakos hallgatóinak visszajelzéseiből – 2009. március 19.

„Őszintén szólva én világéletemben próbáltam környezettudatosan élni, védeni a környezetemet, de ez a játék mégjobban ráébresztett arra, hogy milyen fontos a fenntartható fejlődés, a racionális erőforrás-gazdálkodás.“

„Rossz érzésem ugyanis abból fakadt, hogy teljes mértékben kipusztítottuk a tengert, pedig tudtuk, hogy oda kell figyelni a halállomány alakulására, és hogy ha nem vagyunk óvatosak, akkor egy hal sem fog maradni a tengerben. Elért eredményünk viszont a valóságban kifejezhetetlenül nagy veszteség lenne. Ha a halászati társaságok élén olyanok ülnének, mint mi, rendkívül kevés élőlény lenne már a vizekben.“

„ … hihetetlenül hasznosnak tartom a játékot, és kifejezetten örülök, hogy én is részt vehettem rajta, és hogy tanulhattam belőle, mert én tényleg tanultam ebből a szimulációból.
* Felismertem azt, hogy a profithajhászás mennyire el tudja vakítani az embert, még azokat is, akik azt hitték magukról, hogy ügyelnek a természetre. A profitmaximalizálás közben pedig nagyon komoly károkat okozhatunk környezetükben.
* Rájöttem arra, hogy nem szabad csak a jelenre gondolni, mert az végzetes lehet a jövőre nézve. Inkább kevesebbet fogyasszunk ma, ha ezzel elérhetjük azt, hogy holnap is legyen mit fogyasztani.
* Azt is felismertem a játék során, hogy mindenki hatással van a környezetére, és hogy minden döntéshozatalnál figyelemmel kell lennünk annak természetre gyakorolt hatására is.
* Végül azt a tanulságot is levontam, hogy nem elég az, ha csupán egy szereplő tesz annak érdekében, hogy megóvja az élővilágot, ha közben senki más nem gondol erre, és nem cselekszik ugyanúgy.
A jövőben ezeknek a tapasztalatoknak a tükrében igyekszem majd meghozni döntéseimet.“

„Azt hittük, hogy a legjobb úton járunk, most már azonban látom, hogy nem ez volt a helyes. Figyelmeztetnünk kellett volna a többi csapatot az általunk már látott veszélyekre, talán szövetséget kötni néhányukkal, és nem csak szótlanul nézni, ahogy a rossz irányba haladnak. Azt hiszem itt követtük el a legnagyobb hibát.“

„Bár többször is beszéltünk a halpopuláció megóvásáról a verseny folyamán, végül mindig csak minimális mértékben fogtuk vissza magunkat a halászat területén, hogy megnyugtassuk a lelkiismeretünket. A tragédia elkerüléséhez sokkal erőteljesebb lépéseket kellett volna tennünk.
A játék végén csalódottak voltunk, mert nem tudtuk megszerezni az elsőséget, ráadásul bűntudatunk is volt, mert a halakat sem tudtuk megvédeni a kipusztulástól.“

„A Föld megóvásához egy globális összefogásra lenne szükség, amelyet mindenki támogat és a fent említett módon minden állam beépíti a társadalmi normái közé a tudatos környezetvédelmet és spórolást, függetlenül mindenféle politikai, vallási és egyéb tényezőktől. Ez az, amire szerintem nem érett meg a Föld népessége, lehetetlen feladatnak bizonyulna.“
„Egyrészt csalódott voltam, hogy vége lett, mert már nagyon élveztem. A legnagyobbat viszont magamban csalódtam. Már egész korán, a környezetemhez képest, felismertem a környezetvédelem fontosságát. Úgy is próbáltam/próbálok élni, hogy mindig figyelek az energiafelhasználásra, szelektíven gyűjtöm a hulladékot stb. Ezen a délutánon azonban, mintha nem is én lettem volna. Csak az járt a fejemben, hogy hogyan lehet minél többet halászni és ezzel a legnagyobb profitra szert tenni. Még csak egyszer sem merült fel bennem a túlhalászás gondolata. Nagyon rosszul éreztem magam és arra gondoltam, hogy ha nekem nem jutott eszembe, akkor annak hogyan jutna, aki a mindennapokban sem él környezettudatosan. „

„Csapattársaimmal mindannyian ledöbbentünk, hogy mennyire nem foglalkoztunk az élővilággal, csak a profit növelését tartottunk szemünk előtt, és nem figyeltünk az élővilágra, pedig sikerünk kulcsa a halakban rejlett, hiszen vállalatunk a halászatra épült. Jómagam sajnáltam, hogy két óra elteltével véget ért a játék, nagyon élvezetes volt, szívesen folytattam volna még, de legszívesebben az újrakezdést választottam volna, látva azt, hogy mit tettünk a környezettel. Rendkívül tanulságos volt „A Tenger Urai” című szimulációs verseny, úgy gondolom, hogy mindenki, aki részt vett benne hasznos ismeretekre tett szert.“

„A bennem megfogalmazódott fő gondolat és egyben tanulság, hogy az öncélú, „rablógazdálkodás” helyett a természet teherbíró- képességének – értem jelen esetben hogy a halpopuláció önmaga megújulásával folyamatosan ki tudja szolgálni az embert, az egyedszám nem esik drasztikusan a természetes szint alá- a figyelembe vételével egy fenntartható, a környezetért felelős gazdasági tevékenységet kell folytatni, hiszen mindez magában foglalja a vállalat társadalomért érzett felelősségét is.“

„Be kell látnunk, hogy a következő generációk számára alkalmas életfeltételek megteremtésében nekünk is nagy szerepünk van. Hinnünk kell, hogy a  mi tetteinknek, intézkedéseinknek, környezetünk iránti  pozitív magatartásunknak látható következményei lesznek és a későbbiekben  például  szolgálhatnak.“

A tenger urai című szimulációs játék leírását megtekintheti itt.