Tárgyalástechnika

Vállalkozóként különböző „üzemmódban” vagyunk. Van amikor egy projectet kell vasfegyelemmel végigvinnünk. Ilyenkor a „megvalósító” üzemmódba kapcsoljuk magunkat: tudjuk, mit kell tennünk és tesszük is.

tárgyaló "üzemmód"

Van amikor „tárgyaló” üzemmódban vagyunk. Ilyenkor átgondoljuk, mit szeretnénk, meghallgatjuk a másik felet és próbálunk mindkét fél elégedettségére szolgáló megállapodásokat kötni.

Van amikor „pánik” üzemmódba kapcsolunk: eladnánk cégünket és nyugodt állami állásról álmodozunk, esetleg szidjuk istenünket.

Van amikor „tervező” fázisban vagyunk: információt gyűjtünk a jelen tendenciáihoz, mások meglátásaira, tapasztalataira vagyunk kíváncsiak, keressük mi az, amit nem tudunk, különböző szcenáriókat álmodunk a jövőről.

Van amikor „megy a szekér”, különösebb konkrét beavatkozásra nincs szükség, nincs figyelmünkre igényt tartó esemény. Ilyenkor vagy lazulunk, vagy az élethosszig tartó tanulás nevében valami újat tanulunk.

Ha Ön az utóbbi két „üzemmódban van” ajánlom figyelmébe az  Új üzletek szerzése korszerű online marketinges eszközökkel és az azt támogató kreatív szervezeti kultúrával című konzultációnkat. Ha esetleg a „pánik” állapotában leledzik, akkor egy kis baráti beszélgetést írnék fel.

tárgyalás kemény időkben

Keményebb időkben mi is megkeményedünk. Sajnos a tapasztalat azt mutatja, hogy nem a problémák kezelésében leszünk keményebbek, hanem egymással szemben keményítünk be. Ez ösztönös viselkedés. Tanulnunk kell, hogy olyan kemény időkben – mint amit napjainkban tapasztalunk – a problémákkal szemben legyünk kemények, következetesek, kitartóak, és az emberekkel, munkatársainkkal, az ügyfeleinkkel szemben szelídebbek, udvariasabbak.

A tárgyalástechnikai programjainkban, ügyfélszolgálati tréningjeinken, csapatcoachingainkon erre a szemléletre helyezzük a fő hangsúlyt és ez az elvközpontú  (integratív, rendszerelvű, harvadi – sokféleképpen nevezi a szakirodalom) tárgyalások lényege.

Azt tartja a közhiedelem, hogy az üzleti életben nincs helye az érzelmeknek, problémáinkat, gondjainkat és annak érzelmi terhét jobb ha otthon hagyjuk.

Teljesen ellentmond viszont ennek a gyakorlat. Ha a főnöktől kérni akarunk, vagy kényes témát kell megvitatnunk, az első dolgunk, hogy utána érdeklődünk, milyen hangulatban van a főnök. Ha nincs jó hangulatban, be sem megyünk hozzá, ha viszont igen, ezt a jó hangulatot azonnal ki is tudjuk használni.

Milyen hangulatban van ma a főnök?

Szegény(?) főnök, ha nincs tudomása arról, hogy a forró dróton a munkatársak már megkapták a róla szóló jelentést, bizony könnyen manipulálhatóvá válik. Ha viszont a titkárnő a főnök fülébe súgja, hogy elmondta az időpontot kérő kollegának, hogy milyen jó hangulatban van, akkor a főnök már másképpen viszonyul a kérdéshez!

Mi a történet tanulsága? Mégis kell beszélni az érzelmekről, többet megtudni arról, milyen törvényszerűségei vannak a munkahelyeken.

Aki tanulni akar, annak ajánljuk az Érzelmi intelligencia a tárgyalások során című tréningünket.

1334-ben a karintiai Hochosterwitz várát körbevette az ellenség. Nem kellett mást csinálniuk, mint várni és kiéheztetni a bentlakókat. A vár parancsnoka is tudta, hogy az ellenfél stratégiája a kiéheztetés lesz. Belegondolva az ellenfél

Hochosterwitz vára

helyzetébe, azt is tudta, hogy a várakozás pénzbe kerül az ellenségnek és a harcra tréningezett katonák moráljának a semmittevéssel töltött várakozás árt a legjobban.

A parancsnok leöletett egy tehenet, aminek a gyomrába belerakott egy bárányt, a bárány gyomrába egy tyúkot és az egészet kidobta a várkapun. A támadók parancsnoka ezután kiadta a parancsot a visszavonulásra.

Biztos vagyok abban, hogy a védők kapitánya nem volt kreativitás tréningen, még csak a kreatív gondolkodás folyamatával, eszközeivel sem volt tisztában. Azt is kizárom, hogy érdekelte volna egy Kreatív gondolkodás a tárgyalások során című képzés.

Ha a kapitány nem is, a mai üzleti élet (békés)harcosai megtehetik, hogy a kreatív gondolkodás terén képezzék magukat.