Válogatás a PTE Közgazdaságtudományi Karának marketing szakos hallgatóinak visszajelzéseiből – 2009. március 19.

„Őszintén szólva én világéletemben próbáltam környezettudatosan élni, védeni a környezetemet, de ez a játék mégjobban ráébresztett arra, hogy milyen fontos a fenntartható fejlődés, a racionális erőforrás-gazdálkodás.“

„Rossz érzésem ugyanis abból fakadt, hogy teljes mértékben kipusztítottuk a tengert, pedig tudtuk, hogy oda kell figyelni a halállomány alakulására, és hogy ha nem vagyunk óvatosak, akkor egy hal sem fog maradni a tengerben. Elért eredményünk viszont a valóságban kifejezhetetlenül nagy veszteség lenne. Ha a halászati társaságok élén olyanok ülnének, mint mi, rendkívül kevés élőlény lenne már a vizekben.“

„ … hihetetlenül hasznosnak tartom a játékot, és kifejezetten örülök, hogy én is részt vehettem rajta, és hogy tanulhattam belőle, mert én tényleg tanultam ebből a szimulációból.
* Felismertem azt, hogy a profithajhászás mennyire el tudja vakítani az embert, még azokat is, akik azt hitték magukról, hogy ügyelnek a természetre. A profitmaximalizálás közben pedig nagyon komoly károkat okozhatunk környezetükben.
* Rájöttem arra, hogy nem szabad csak a jelenre gondolni, mert az végzetes lehet a jövőre nézve. Inkább kevesebbet fogyasszunk ma, ha ezzel elérhetjük azt, hogy holnap is legyen mit fogyasztani.
* Azt is felismertem a játék során, hogy mindenki hatással van a környezetére, és hogy minden döntéshozatalnál figyelemmel kell lennünk annak természetre gyakorolt hatására is.
* Végül azt a tanulságot is levontam, hogy nem elég az, ha csupán egy szereplő tesz annak érdekében, hogy megóvja az élővilágot, ha közben senki más nem gondol erre, és nem cselekszik ugyanúgy.
A jövőben ezeknek a tapasztalatoknak a tükrében igyekszem majd meghozni döntéseimet.“

„Azt hittük, hogy a legjobb úton járunk, most már azonban látom, hogy nem ez volt a helyes. Figyelmeztetnünk kellett volna a többi csapatot az általunk már látott veszélyekre, talán szövetséget kötni néhányukkal, és nem csak szótlanul nézni, ahogy a rossz irányba haladnak. Azt hiszem itt követtük el a legnagyobb hibát.“

„Bár többször is beszéltünk a halpopuláció megóvásáról a verseny folyamán, végül mindig csak minimális mértékben fogtuk vissza magunkat a halászat területén, hogy megnyugtassuk a lelkiismeretünket. A tragédia elkerüléséhez sokkal erőteljesebb lépéseket kellett volna tennünk.
A játék végén csalódottak voltunk, mert nem tudtuk megszerezni az elsőséget, ráadásul bűntudatunk is volt, mert a halakat sem tudtuk megvédeni a kipusztulástól.“

„A Föld megóvásához egy globális összefogásra lenne szükség, amelyet mindenki támogat és a fent említett módon minden állam beépíti a társadalmi normái közé a tudatos környezetvédelmet és spórolást, függetlenül mindenféle politikai, vallási és egyéb tényezőktől. Ez az, amire szerintem nem érett meg a Föld népessége, lehetetlen feladatnak bizonyulna.“
„Egyrészt csalódott voltam, hogy vége lett, mert már nagyon élveztem. A legnagyobbat viszont magamban csalódtam. Már egész korán, a környezetemhez képest, felismertem a környezetvédelem fontosságát. Úgy is próbáltam/próbálok élni, hogy mindig figyelek az energiafelhasználásra, szelektíven gyűjtöm a hulladékot stb. Ezen a délutánon azonban, mintha nem is én lettem volna. Csak az járt a fejemben, hogy hogyan lehet minél többet halászni és ezzel a legnagyobb profitra szert tenni. Még csak egyszer sem merült fel bennem a túlhalászás gondolata. Nagyon rosszul éreztem magam és arra gondoltam, hogy ha nekem nem jutott eszembe, akkor annak hogyan jutna, aki a mindennapokban sem él környezettudatosan. „

„Csapattársaimmal mindannyian ledöbbentünk, hogy mennyire nem foglalkoztunk az élővilággal, csak a profit növelését tartottunk szemünk előtt, és nem figyeltünk az élővilágra, pedig sikerünk kulcsa a halakban rejlett, hiszen vállalatunk a halászatra épült. Jómagam sajnáltam, hogy két óra elteltével véget ért a játék, nagyon élvezetes volt, szívesen folytattam volna még, de legszívesebben az újrakezdést választottam volna, látva azt, hogy mit tettünk a környezettel. Rendkívül tanulságos volt „A Tenger Urai” című szimulációs verseny, úgy gondolom, hogy mindenki, aki részt vett benne hasznos ismeretekre tett szert.“

„A bennem megfogalmazódott fő gondolat és egyben tanulság, hogy az öncélú, „rablógazdálkodás” helyett a természet teherbíró- képességének – értem jelen esetben hogy a halpopuláció önmaga megújulásával folyamatosan ki tudja szolgálni az embert, az egyedszám nem esik drasztikusan a természetes szint alá- a figyelembe vételével egy fenntartható, a környezetért felelős gazdasági tevékenységet kell folytatni, hiszen mindez magában foglalja a vállalat társadalomért érzett felelősségét is.“

„Be kell látnunk, hogy a következő generációk számára alkalmas életfeltételek megteremtésében nekünk is nagy szerepünk van. Hinnünk kell, hogy a  mi tetteinknek, intézkedéseinknek, környezetünk iránti  pozitív magatartásunknak látható következményei lesznek és a későbbiekben  például  szolgálhatnak.“

A tenger urai című szimulációs játék leírását megtekintheti itt.

Gratulálunk a csapatoknak, hiszen – beszámolóik szerint – mindannyian felismerték, hogy a játék során a természetre ugyanakkora figyelmet kellett volna fordítani, mint a hajóvásárlásra és a profitszerzésre. Természetesen nagyobb volna a dicséret, ha mindezt nem a játék után fogalmazzák meg tanulságként, hanem már a játék elején beépítik stratégiáikba. Mielőtt elmarasztalásnak tekintik ezt a mondatot, le kell szögeznünk, hogy mióta ismerjük a játékot, még soha, egyetlen csapattal sem fordult elő, hogy ne szaladt volna bele az ökológiai katasztrófába.

Jól fogalmazták meg az összeomláshoz vezető okokat. Különösen a 4. csapat felsorolását ajánljuk figyelmükbe.

Két csapat kivételével arra is rámutattak, hogy a katasztrófa csak abban az esetben lett volna elkerülhető, ha a csapatok összefognak, kommunikálnak egymással és egyetlen nagy csapatként működnek. Itt hívjuk fel figyelmüket arra, hogy a feladat leírásában, a cél megfogalmazásában nem szerepelt az, hogy a játék verseny volna. Az sem szerepelt, hogy „az a csapat lesz a győztes, amely …”. A megfogalmazás szó szerint így hangzik: „Csapatod célja, hogy a lehető legnagyobb nyereséget érjétek el a játék végére.”
Valamennyi résztvevő, valamennyi játék során versenynek tekinti a játékot és elszeparáltan működik. (Ennek bőséges pszichológiai és evolúciós magyarázata van.) Már pedig egyetlen csapat hiába követ helyes stratégiát – a halállomány csak közös összefogással menthető meg.

De vajon mennyit veszítünk anyagilag, ha nem a vágyott profitot, hanem a halak szaporodását, a populáció egészséges nagyságát tartjuk szem előtt?
Sajnáljuk, hogy ennek nem számoltak utána – igaz nem is volt feladat. Ez ugyanis a játék érdekes paradoxona: a csapatok szinte kivétel nélkül csak a profitot figyelik a játék során, mégis úgy alakul, hogy bankszámla egyenlegük a játék végén mínusz több ezer dollár. Ám ha a halak regenerálódását figyelnék, és „egész életük folyamán” csupán két gyári hajót vásárolnának, akkor a tizedik év végére – csapatonként – több mint 15 ezer dollár ütné a markukat.
A március 12-i játék leggazdagabb csapata ezzel szemben csupán 4000 dollárt gyűjtött, ott ácsorog a parton hajó nélkül a halott tengert bámulva – még el kell számolnia lelkiismeretével a természetnek, valamint azoknak a csapatoknak, akiknek olyan hajókat adott el, amelyek maradványértéke a nullánál is kisebb.

Az igazi, vérbeli profithajhászás tehát akkor volna megvalósítható, ha a csapatok összefognának és a halak szaporodását figyelemmel kísérve, a természettel összhangban igyekeznének bankszámlájukat gyarapítani – a fenntartható fejlődés szellemében.

Üdvözlettel:
Héder Sándor és Sipos Tünde

A 2008. március 12-i játékban részt vett csapatok beszámolói.

1. csapat

1.A túlhalászáshoz több tényező vezetett:

· A játék leírásában szereplő siker kritériumai abból a szempontból, hogy nyereségre kétféle módon tehettek szert a csapatok.

o Bankszámlapénz

o Hajók maradványértéke.

Bankszámlapénz a halak értékesítésével volt növelhető.

Több halat több hajóval lehetett fogni, emiatt főleg az első három periódusban drasztikusan megnőtt a játékban levő hajók száma. (24-ről 80-ra)

Ez azonban a hajók maradványértéke miatt is kedvezőnek tűnt.

Ebben a megközelítésben a túlzott profitorientáltság vezetett a túlhalászáshoz.

· Kevesen vették figyelembe a populáció dinamikája ábrát, aminek a segítségével pedig elérhető lett volna az optimális halászati mennyiség.

Összeomlás:

· A halpopuláció csökkenését csak pár csapat vette figyelembe, és ők voltak azok, akik még időben ki tudtak vonulni az iparágból. (Ezen a területen a mi csapatunk volt a legleleményesebb, ami nagyban hozzájárult a végső győzelem megszerzéséhez)

A többi csapat pedig vagy nem volt tisztában ezzel a lehetőséggel, vagy nem tudták értékesíteni a hajóikat, amik végül a vesztüket okozták (minden egyes hajó költségtényezőként szerepel, és ha már nincs hal, amit ki lehetne fogni, csak negatív profit realizálható.)

2.

Logikusnak hangozhat azt mondani: „A túlhalászásért az a csapat a felelős, akinek a legtöbb hajó volt a birtokában, és ezáltal a legtöbb halat fogták ki a tengerből”

Azonban ez a megfogalmazás cáfolható, hiszen a felelősség az összes csapat között oszlott meg. Minden csapatnak volt ugyanis lehetősége, hogy leüljenek a többi csapattal, és egyeztessenek stratégiát, megszabják, hogy mennyi hajó lehet egy csapat birtokában, valamint hogy hol halásszanak. Ezekkel elérhető lett volna a halállomány hosszú távú fennmaradása.

Erre azonban nem került sor, mivel a csapatokat csak a profit érdekelte, aminek az eredménye sajnálatos módon a halállomány kipusztulása lett.

3.

· A játék célját a korábban ismertetett instrukciók alapján kezdetben mi is a halászatból, a halak kifogásából és értékesítéséből álló profitunk növelésében láttuk. Legfontosabbnak bankszámlaegyenlegünk pozitívban tartása illetve növelés látszott, figyelve a többi csapatot, reagálva döntéseikre.

· A játék során azonban ez az elképzelésünk gyökeresen megváltozott, mivel a korábbi profitnövelés helyett igyekeznünk kellett a „túlélésre” koncentrálni. Rájöttünk arra, hogy a cél inkább a fenntartható fejlődés lehet, mivel csupán az egyre fokozottabb halászattal, nem lehet az eredeti feladatnak megfelelni, ami maximális nyereség volt a játék végén.
4.
Óvatos stratégiát választottunk a játék elején, amihez hűek maradtunk a játék végéig. Rögtön az első aukción hatalmas összegeket ígértek az egyes csapatok a megvásárolható hajókért. Mi ebből a licitversenyből kivonultunk, hiszen nem kívántunk már rögtön a játék elején negatív bankszámlaegyenleggel rendelkezni. A másik okunk az volt, hogy a licitálások miatt a hajók egységára jóval 300 pénzegység fölé ment, így mi inkább a hajórendelés mellett döntöttünk. Az első három periódusban folyamatosan növeltük hajóink számát, ami azt jelentette, hogy a negyedik periódusban 10 hajóval rendelkeztünk. A második és a harmadik körben a hármas csapattal kötöttünk szövetséget, aminek a célja aukción történő hajószerzés volt, de a többi csapat még így is képes volt többet kínálni, így nem jutottunk hajókhoz ilyen módon.

A stratégiánkban a negyedik periódus végén következett be változás. Ennek oka az volt, hogy számításaink szerint a halállomány erre az időre már jelentősen megcsappant, valamint nem tudtunk hajómennyiségben versenyezni a többi csapattal. Ezért a kör végén eladtunk két hajót. A halállomány csökkenését az ötödik periódus eredményei igazolták is, így ebben a periódusban értékesítettük a maradék nyolc hajónkat is, és ezzel kivonultunk a játékból.

A stratégiai változtatásaink mögött tehát az óvatosság, a halak számának csökkenése, és a pozitív eredmény megőrzése állt.

5.

Kezdetben az óvatosságra buzdított minket a 10%-os kamat megszerzésének lehetősége, 15%-os hitelköltségtől való félelem, valamint a csapatunkat alkotók józan ítélőképessége. Ezek mellett nagy szerep jutott az első aukciónak is abban, hogy ne menjünk bele túlzott versengésbe, és inkább kevesebb hajóval induljunk neki a periódusoknak, lehetőleg optimalizálva a hajókkal elérhető nyereséget. Ez abban nyilvánult meg, hogy a hajóflottánkat mindig igyekeztünk legalább 60-40%osan elosztani a két partszakasz között, figyelve a várható trendekre, és arra, hogy az összes hajó kinn legyen a tengeren.

 

A 3. csapattal két ízben is igyekeztünk hajókat szerezni az aukciók keretei között, de mikor ez nem sikerült, akkor se csüggedtünk. Úgy gondoltuk, hogy azok a csapatok, akik felvásárolták a hajókat, előbb-utóbb a negatív eredményük miatt kénytelenek lesznek értékesíteni párat, -méghozzá áron alul-, és majd akkor vásárolunk tőlük.

Ez a várakozásunk nem igazolódott, ami, mint utóbb kiderült, egyáltalán nem jelentett gondot számunkra, sőt, az ötödik periódusban az iparágból való kivonulásunkat is az egyik ilyen „nagy felvásárló” csapatnak köszönhettük.

2. csapat

1. Mi okozta a túlhalászást és az összeomlást?

A túlhalászást főként az okozta, hogy a legtöbb csapat túl későn ismerte fel, hogy a halállomány végesnek tekinthető és előbb utóbb mindenki tönkre fog menni. Ezt persze már az elején is tudtuk, de mégsem akartuk tudomásul venni. A legtöbb csapat egészen az utolsó pillanatig próbált halászni, köztük a miénk is, még akkor is, amikor már látszott a halállomány csökkenése. Ezek után is új hajókat vásároltunk, bízva abban, hogy ez a csökkenés nem most fog bekövetkezni. Még a negyedik évben is négy csapat szerzett be új hajókat, többen jelentős mértékben, bízva abban, hogy még van idő és lehetőség halászatra és profitszerzésre, a halállomány jelentős csökkenésének bekövetkezte előtt. A legtöbb csapat, hasonlóan az üzleti élethez – ahol sokszor szintén háttérbe szorulnak a profitszerzésen kívüli érdekek, kizárólag a minél gyorsabb meggazdagodás – a hajóállomány jelentős bővítésével volt elfoglalva. Az 5. évre már 143 hajó volt összesen, mikor a mély tengeren már csak minimális mértékben volt kifogható hal, és tengerparton is elkezdett csökkeni a halállomány. A 6. évre pedig a halállomány szinte minimálisra csökkent. Valószínűleg a legtöbb csapatot meglepte a halállomány ilyen gyors és nagy mértékű visszaesése, ez lényegében 1-2 év alatt megtörtént. Több csapat ezeket a változásokat is csak alig és csak túl későn ismerte fel, és kezdte el hajói eladását, a további súlyos veszteségeket elkerülve.

Így utólag nézve a 1. csapat követte a legjobb stratégiát. Ők csak a szükséges mennyiségű hajót vették meg, és még épp időben megszabadultak azoktól, így nyereséggel fejezték be a játékot.

Végeredményben tehát az összeomlást a halállomány gyors fogyása és kipusztulása okozta, ami az első néhány évben végbement túlzott mértékű halászatnak volt „köszönhető”, és ez a halászati cégek tönkremenetelét és a környezet súlyos károsodását eredményezte.

2. Ki volt a felelős?

A felelősei a túlhalászásnak és az összeomlásnak természetesen a csapatok voltak, de a felelősség nem egyforma. Az 1, 3, 5. csapat jó stratégiát követve, végül pozitív vagyonnal fejezte be a játékot. A való életben, ugyan a halászatot kénytelenek lennének abbahagyni, de lenne pénzük új gazdasági tevékenység elkezdésére. Ez a többi csapatról nem mondható el.

Ők óriási vesztségekkel, banki adóssággal és feleslegessé vált hajók tucatjaival fejezték be a játékot. A tengeri halpopuláció pusztulásáért azonban minden csapatot erkölcsi felelősség terhel, ugyanis a környezet rovására próbáltak pillanatnyi hasznok alapján meggazdagodni.

3. Hogyan értelmezték a játék célját? Változott-e ez a játék során?

Úgy gondoltuk, sejtjük a játék célját. Ebből adódóan, ameddig van hal, halászni kell, profitot termelni, és a végén az nyer, akinek több vagyona lesz, de persze tudtuk, hogy végül el fog tűnni a halállomány. Mivel ez egy ökológiai játék, ezért tudtuk, hogy a tanulság az lesz: a környezet rovására csak rövidtávon lehet hasznot húzni, de előbb-utóbb ennek vége lesz. Mégis a legtöbb csapatot elkapta a profitszerzés vágya, és az aukciókon egymást túllicitálva próbáltunk minden áron újabb és újabb hajókat szerezni.

A játék 3. évében elhatároztuk, hogy a hajóink számát nem növeljük tovább. A 4. év pozitív mérlegét látva elkapott minket a profitszerzés láza; és látva, hogy az aukción kedvező áron juthatunk újabb hajókhoz, a stratégiánkat megváltoztattuk. A 6. év eredményei miatt beláttuk rossz döntésünket és menteni próbáltuk a menthetőt (eladtuk hajóink egy részét).

A játék vége felé tudatosult igazából bennünk, hogy el fog fogyni a halállomány és akkor előbb-utóbb csődbe jutunk. (A stratégia menetét lásd kifejtve a következő kérdésben.)

4. Mi volt a stratégiájuk a játékban? Változtattak a stratégián a játék folyamán? Hogyan, milyen hatások miatt?

Sajnos igazán kigondolt stratégiánk nem volt a játék során, ez meglátszik a végső eredményen is. Az elején a nagyobb haszon miatt a mély tengerre helyeztük el a legtöbb hajónkat, és ezt később se nagyon változtattuk meg. A 2. évben jelentősen növeltük hajóink számát (15-re), bízva a későbbi nagyobb haszonban. Ezt utólag megnézve, a vásárlás még jó lépésnek bizonyult. Azonban az aukción túl magas áron szereztük meg a plusz 8 db hajót, ezért a banki egyenlegünk mínuszba fordult. A 4. évben jöttek is a várt eredmények és jelentősebb vagyonra tettünk szert. Azonban ekkor a jó eredményektől úgymond megrészegülve és bízva abban, hogy még hasonló fogást realizálhatunk az elkövetkező néhány évben, 15 újabb hajót szereztünk be. Ez sajnos végzetesnek bizonyult. A dobogóra került csapatok, helyes stratégiát követve ekkor már nem vettek újabb hajót, sőt a győztes megkezdte hajói eladását.

Az 5. év eredményeit látva megdöbbentünk, ugyanis nem számítottunk arra, hogy a halállomány és a fogás mennyisége ilyen drámaian le fog csökkeni. (Pedig mi pont előtte dupláztuk meg hajóink számát.) Ekkor sajnos valamiért nem ismertük fel, hogy most azonnal menteni kellene, ami még menthető, és el kellene adni az összes hajót. Erre csak a 7. évben szántuk rá magunkat, de akkor is csak a hajók felét adtuk el. Ezzel pedig hatalmas veszteségeket kellett elszenvednünk. Bár valószínűleg ez már mindegy volt. Az 5. helyezésünket annak köszönhetjük, hogy a lehető legrosszabbkor dupláztuk meg hajóink számát a szinten tartás, és az egy évvel későbbi teljes eladás helyett. Ha így tettünk volna, akkor lett volna esélyünk a dobogóra kerülni.

Tehát 4. év után a jó eredmények hatására döntöttünk az újabb hajók beszerzése mellett, mivel szerettük volna vagyonunkat még tovább növelni. Ez nem sikerült. Ezután már tudtuk, hogy mindennek vége, és enyhe beletörődés jellemezte döntéseinket. Ekkor ugyan gyors stratégiát váltva, ami az összes hajó eladását jelentette volna, némileg lehetett volna csökkenteni veszteségeinket, de ez már érdemben nem befolyásolta volna a végső eredményeket.

5. Milyen üzleti értékek alakították stratégiájukat, gondolkodásukat, cselekedeteiket a játék során?

A játék során, utólag belátva, hogy ez hibás gondolkodás volt, végig a profitszerzés, a minél előbbi meggazdagodás elve vezérelt minket. Ugyan tudtuk, hogy a halállomány el fog fogyni, de addig, amíg ez be nem következik, addig a minél több vagyon megszerzésére törekedtünk, és úgymond nem törődtünk a tengeri élővilággal. Ez a gondolkodás jellemző az üzleti szféra nagy részére is, és a halászati cégek is hasonlóan gondolkodnak. Az ökológiai szempontokat nem vettük figyelembe, és amikor bekövetkezett a természeti katasztrófa, akkor már túl késő volt.

 

 

3. csapat

Mi okozta a túlhalászást és az összeomlást?

A csapatok a nagyobb profit reményében és a hajók árának csökkenése mellett egyre több hajót vettek és küldtek ki halászni. Eközben pedig a halállomány nem nőtt ugyanolyan gyorsan, mint a hajók száma, a tengeri halállomány nem tudott regenerálódni. Mindezek hátterében, pedig még egy ok van, hogy a csapatok nem vagy rosszul kommunikáltak egymással. Ha ezt megtette volna mindenki, és nem a másik legyőzésére koncentrál, akkor valószínűleg nem pusztultak volna ki a halak.

2. Ki volt a felelős?

Tulajdonképp mindenki felelős, hiszen senki sem fogott össze a halak megmentéséért, mindenki a saját bőrét próbálta menteni, amikor látta, hogy baj van, előtte kellett volna mindenkinek okosabbnak lennie. A legkisebb felelőssége az 1-es csapatnak volt, hisz ők voltak, akik még azelőtt kiszálltak, hogy kipusztultak a halak. Legnagyobb pusztítást, pedig a 6-os csapat okozta, akik minden határon túl vásárolták a hajókat. Hozzá téve persze, hogy ha ők nem veszik meg a hajóinkat, mi sem zárunk pozitívan, de közel sem volt annyi hajónk a játék vége felé, mint nekik. Tehát mindenki felelős a kommunikáció hiánya miatt, de leginkább a 6-os csapat, aki úgy tűnik egyáltalán nem foglalkozott azzal, hogy a halak kipusztulhatnak.

3. Hogyan értelmezték a játék célját? Változott-e ez a játék során?

Kezdetben egyértelműen a maximális profit megszerzése volt a célunk, hiszen az nyer, aki a legtöbb pénzt gyűjti a bankszámlájára. Aztán látva a halak fogyását, a célt kissé átértelmeztük, a cél az volt, hogy megfelelő hajó számot megtartva nyereségesek legyünk, vagyis ésszerű, korlátozott halászat és e mellett profit szerzése. Így utólag pedig a játék célja az lett volna szerintünk, hogy a csapatok megtanuljanak kommunikálni egymással, képesek legyenek a pénzhajhászást háttérbe szorítani és megmenti a tenger halállományát, a későbbiekben, pedig ésszerű halászat mellett profitot termelni.

4. Mi volt a stratégiájuk a játékban? Változtattak a stratégián a játék folyamán? Hogyan, milyen hatások miatt?

Kezdeti stratégiánk az volt, hogy minél több hajónk legyen, és olyan területen halásszunk, ahol kevesen vannak. Aztán látva, hogy fogás szám csökken és a hajók száma nő már nem az volt a cél, hogy minél több hajónk legyen, nem vettünk tovább ész nélkül hajókat, hanem a meglévő hajókkal úgy akartunk halászni, hogy a maradjon hal és tudjon regenerálódni a halállomány. Végül, pedig a mély tengeri halpopuláció kipusztulásakor egyértelmű cél volt az iparágból való kivonulás, a hajókat gyorsan el akartuk adni.

5. Milyen üzleti értékek alakították stratégiájukat, gondolkodásukat, cselekedeteiket a játék során?

Kezdetben egyértelműen a minél nagyobb vagyon megszerzése volt, ami uralta gondolatainkat, cselekedeteinket. Aztán a problémák jelentkezésével ez változott, s bár még mindig fontos volt a profit, de már nem a mindenek feletti vagyonszerzés volt a cél. A profit célt alárendeltük a fenntarthatóságnak, vagyis úgy próbáltunk mindent alakítani, hogy ne pusztuljanak ki a halak, de azért legyen profitunk is. A fenntarthatóság azért is volt fontos, mert, ha kipusztulnak a halak, akkor nincs mire halászni, onnantól kezdve már nincs értelme a hajóknak, halászatnak.

 

 

 

4. csapat

Mi okozta a túlhalászást és az összeomlást?

Véleményünk szerint a következő tényezők együttesen, egymás hatását erősítve járultak hozzá az összeomláshoz:

• A fő ok, hogy nem rendelkeztünk előre kidolgozott, hosszú távú stratégiával, amely figyelembe vette volna:
  • a fenntartható fejlődés szempontjait
  • a versenytársak várható stratégiáját, viselkedését
  • a halpopuláció drasztikus csökkenésének veszélyeit
• A csapatok közti kooperáció, együttműködés hiánya
• A rendelkezésre álló halpopulációhoz képest túl sok hajó halászott a vizeken
• Túlságosan agresszív profitorientáció
• Rövidtávú gondolkodásmód
• A természeti/piaci jelzések nem kaptak a súlyosságuknak megfelelő figyelmet, nem törődtünk velük
• Jövőre vonatkozó döntéseket hoztunk, pusztán az előző évek nyereség-veszteség adataira hagyatkozva => reaktív döntéshozás

Összességében a csapatok profitérdekei elhomályosították az ökológiai, környezettudatossági szempontokat.

Ki volt a felelős?

A túlhalászásnak és az ennek eredményeképpen bekövetkező nem egy meghatározott szereplő (személy) vagy csapat volt a felelőse, hanem a csapatok és szereplők mindegyike. Ha egy-egy csapat rá is jött arra, hogy az üzleti célokra való összpontosítás nem vezet hosszú távú eredményekhez, az ő ereje kevés volt arra, hogy a problémát megoldja. Ebben is látszik az előzőekben már említett probléma, vagyis a kooperáció hiánya és az információáramlás, kommunikáció hiányosságai. Ha a csapatok együttműködtek volna, sokkal nagyobb eséllyel tudtuk volna megóvni a halpopulációt, nem lett volna túlhalászás és nem következett volna be az összeomlás sem.

Hogyan értelmezték a játék célját? Változott-e ez a játék folyamán?

A játék céljának megítélése a játék folyamán többször is változott csapatunknál.

A játék ismertetésekor nyilvánvaló volt, hogy a játék célja az, hogy bemutassa, hogyan lehet nyereségesen működtetni egy halász társaságot úgy, hogy közben a fenntartható fejlődést, a halpopuláció csökkenését figyelembe vesszük.

Azonban amikor a játék elindult és meg kellett hoznunk az első döntést, már csak a nyereségesség növelése, a maximális profit elérése lebegett a szemünk előtt és úgy tűnt, hogy a játék célja az, hogy nyereséges legyen a csapatunk/társaságunk.

A következő változás akkor következett be, amikor a korábban említett okok miatt elkezdődött az összeomlás. Ekkor úgy gondoltuk, hogy cél a veszteség minimalizálása illetve a versenytársak piacról való kivonulása miatt esetleg újbóli, minimális nyereségesség elérése lehet. De ez a korábban már említett információáramlás, kommunikáció és kooperáció hiánya miatt nem bizonyult megfelelő célnak.

Mi volt a stratégiájuk a játékban? Változtattak e rajta a játék folyamán? Hogyan milyen hatások miatt?

A játék elején az volt a csapatunk stratégiája, hogy az első aukción minél több hajót a lehető legjobb áron vegyünk. Ezt viszont nem sikerült megvalósítani. Ez után csupán egy hajót rendeltünk, mivel a második aukció eredményességében reménykedtünk.

Az első évben azt a stratégiát választottuk, hogy az összes hajónkat a mély tengerre visszük ki, mivel a halpopuláció még magas volt és ehhez képest a hajók száma, pedig alacsony. Így az első év után sikerült is nyereséget realizálni.

A második év végén ismét nem sikerült hajót vásárolnunk az aukción és így más csapattól kellett vennünk illetve az év végén rendelnünk.

A harmadik évben már nem csak a mély tengerre küldtünk ki hajókat, hanem a partközelbe is, bár kisebb arányban. A harmadik év végén sikerült az aukción hajókat vásárolni, amivel a negyedik évben, még mindig kockáztató stratégiánkkal (azaz háromszor több hajóval halásztunk a mély tengeren, mint a partközelben) sikerült nagy nyereséget realizálni.

A negyedik év végén, az aukción, a csökkenő árak miatt úgy gondoltuk, érdemes hajókat vennünk. Tervünk az volt hogy ezeket, majd a következő évben értékesíteni fogjuk aránylag még jó áron illetve, tartottuk azt a stratégiánkat, hogy még mindig kétszer több hajót küldtünk ki a mély tengerre, mint a partközelbe. Bár számoltunk a mélytengeri halpopuláció jelentős csökkenésével, ennek ellenére úgy gondoltuk még mindig nagyobb nyereséget tudunk elérni, ha ebben az évben még kockáztatunk.

Az ötödik évre a halpopuláció illetve a bevételeink is csökkentek. Ebben az évben elért bevételeink már az előző évben az aukción elköltött pénzünket illetve a hajók fenntartási költségeit sem fedezték. Így vállalkozásunk veszteséges lett. Az ötödik évben megváltoztattuk a stratégiánkat, miszerint az aukción már nem vettünk új hajókat illetve a hatodik évben már a partközelbe vittük ki hajóink többségét. Azonban a hajóink üzemeltetési költségei messze meghaladták a bevételünket. Stratégiánkon újra változtatni kellett, a fő cél már nem a nyereség maximalizálása lett, hanem a veszteség minimalizálása. A hatodik év végén megpróbáltunk a hajóinkon túltenni, de erre nem volt kereslet, mivel a többi csapat szintén a hajóik eladásán fáradozott, így ez a taktika nem volt sikeres.

A hetedik évben még szintén küldtünk ki hajókat. Bár sejtettük hogy a halpopuláció mind a mély tengeren, mind a partközelben csekély, de azt gondoltuk, hogy a versenytársaink többsége nem viszi ki a hajóit, ezért a maradék halakat még lehalászhatjuk. Sajnos ez nem így történt, a hetedik év végére a halpopuláció teljesen kihalt és a veszteségünk tovább nőt. Mivel a hetedik év után már nem tudtuk eladni egyik versenytársainknak se hajóinkat ezért ismét stratégiát váltottunk. A veszteség minimalizálása miatt az utolsó nyolcadik évben már az összes hajónkat a kikötőben tartottuk.

Csapatunk stratégiája kezdetben a profitmaximalizálás illetve a magasabb piacrészesedés elérése volt, nem számolva az ökológia egyensúly megborulásával, ezáltal a halállomány gyors csökkenésével. Majd amikor bekövetkezett a halpopuláció csökkenése és vállalkozásunk deficitessé vált, célunk már inkább a veszteségek minimalizálása volt, persze némi optimizmussal megfűszerezve, amit arra alapoztunk, hogy a versenytársak kivonulásával és a verseny közepére elért piacrészesedésünkkel sikerül valamit javítani a helyzetünkön.

Milyen üzleti értékek alakították stratégiájukat, gondolkodásukat, cselekedeteiket a játék folyamán?

A halászati tevékenység megkezdése előtt, áttekintve a munkafolyamat menetét, jellemzőit, az adottságainkat és lehetőségeinket, valamint a lehetséges szükséges eszközöket, körülbelül a következő értékrendet állítottuk fel:

1. Profit

2. Versenyben maradás

3. Versenytársak követése

4. Piaci részarány növelése (flottanövelés)

·

·

·

n Természeti egyensúly

Mint ebből is látszik, a „siker kritériumai”- ként megjelölt elemet helyeztük előtérbe, miszerint: „Csapatod célja, hogy a lehető legnagyobb nyereséget érjétek el (…)” . A problémát az jelentette, hogy ezt nem hosszú távon igyekeztünk biztosítani. Lényegesnek tartottuk a versenytársak magatartásának figyelését (milyen ütemben bővíti a flottát, hol halászik, stb.), követésüket, és a versenyben maradást. A játék lehetséges negatív végső kimenetele, a terület teljes lehalászása, nem került figyelmünk középpontjába, a játék során értékrendünk legvégére szorult a természeti egyensúly megőrzése.

Mint az a fenti két ábrából látszik, csapatunk az első 5 év során, folyamatosan növelte flottáját, profitnövekmény reményében. A halállomány csökkenésével és a hajók növekedésével a csapatok összes fogása jelentősen lezuhant, így igyekeztünk a flottát leépíteni, hogy a költségek minimalizáljuk.

A banki egyenleg növekedését a tevékenység eredménye, csökkenését a flotta bővítésének költségei okozták az első 4 évben, majd a halászat jövedelmezőségének csökkenése az egyenleg drasztikus csökkenését eredményezte. A vagyon ehhez hasonlóan alakult. Az utolsó években, nagyban csökkentette, hogy a hajóállomány maradványértéke lecsökkent.

Az utolsó grafikon a hajók számát darabban, illetve a banki egyenleget és a teljes vagyont mutatja ezer dollárban. Az ábrából jól látható, hogy a negyedik év után a hajóállomány növelése nem növelte a vagyonunkat.

Ha ekkor értékesítjük a flottánkat, közel 7000 dolláros vagyonnal zárhattuk volna tevékenységünket, a 15000 dolláros veszteség helyett!

 

 

5. csapat

 

1. kérdés: Mi okozta a túlhalászást és az összeomlást?

A játék kezdetén a halállomány egészséges szinten volt, nem volt jele túlhalászásnak. Viszont ahogy haladtunk előre az időben a profit maximalizálása érdekében minden csapat egyre több hajót vásárolt, aminek az lett az eredménye, hogy egyre kevesebb és kevesebb hal élt a vízben. Ennek hatásai mindíg csak év végén jelentkeztek, nem volt elég idejük a csapatoknak a reagálásra.

A túlhalászást véleményem szerint a csapatok profitorientáltsága, az információ hiánya és a döntések meghozatalára rendelkezésre álló idő szűkössége okozta. Ennek következtében felborult a halállomány természetes létszáma, így nem tudtak olyan ütemben szaporodni a halak, mint a halászat megkezdése előtt. A harmadik év után annyira megnövekedett a hajók száma és annyira lecsökkent a halállomány, hogy teljesen felborult a természetes rend elkezdődött az összeomlás, ami a következő évek folyamán egyre súlyosabbá vált. A hetedik évben végül teljesen kipusztultak a halak, ami visszafordíthatatlan károkat okozott az élővilágban és természetesen a csapatoknak is.

Amennyiben a csapatok nem csak a rövidtávú haszon maximalizálására törekednek, hanem gondolnak a jövőjükre is, nem történhetett volna meg ez a katasztrófa.

 

2. kérdés: Ki volt a felelős?
Első ránézésre a halászokat okolnám a halállomány pusztulásáért, viszont ha jobban a mélyére nézünk a problémának, ők is áldozatok. Megszűnt a munkájuk, a megélhetésük. Véleményem szerint nem lehet konkrét felelőst megnevezni, mert a halászok nem voltak tisztában az általuk okozott károkkal. Ezért tartom fontosnak, hogy egyre több szervezet foglalkozzon a környezetvédelemmel, akik fel tudják hívni az emberiség figyelmét az ilyen problémákra. Megoldást jelenthet hosszútávon a folyamatos információközlés és a fiatal generációk környezetet tudatos nevelése is. Figyelemfelkeltő programok segítségével el lehet kerülni az ilyen katasztrófák újbóli bekövetkezését és a neveléssel, ha csak hosszútávon is meg lehet szüntetni ezt a környezetromboló életmódot.

Ha meg kellene neveznem egy felelőst, akkor az az információhiány lenne, hiszen a játék során a csapatok nem tudták, hogy ha ilyen ütemben növelik a hajóik számát, akkor a környezet pusztulását idézhetik elő. Manapság egyre több tanulmány készül a termeszét állapotáról, így könnyebben elkerülhetőek az ilyen katasztrófák.

3. kérdés: Hogyan értelmezték a játék célját? Változott-e ez a játék során?
Az óra elején a játék célját számunkra elsősorban a profit termelés, valamint a minél nagyobb és versenyképesebb cég kiépítése jelentette. Ennek megfelelően alakítottuk ki kezdeti stratégiánkat. Úgy gondoltuk, hogy az ilyen fajta cégirányítási szimulációnak alapvető célja a gazdaságos, profitorientált cég létrehozása. Ezek mellett természetesen fontosnak tartottuk a környezetvédelmet, melyet próbáltunk figyelembe venni működésünk során.

Az évek múlásával a játék tényleges célja kirajzolódott vállalkozásunk tagjai szeme előtt, mely hatással volt cégünk vezetésére és stratégiánk alapvető átgondolása után változtattunk céljaink összetevőinek fontossági sorrendjén. Egyértelműen látszott, hogy a tömeges, mértéktelen és átgondolatlan halászat során a halállomány veszélybe került, így hosszútávon a legfontosabb cél a környezetvédelem, környezettudatosság lett, hiszen ha a halállomány kipusztul, akkor a vállalkozásunk is csődöt mondhat, mivel nem lesz mit kihalászni. Tehát elengedhetetlen szem előtt tartani környezetünk megóvását.

Összességében mondhatjuk, hogy a játék alapvető célja megtanítani egy adott szimuláción keresztül a játékosoknak, hogy a gazdaságosság és a profit növelése mellett nagyon fontos a környezetre való odafigyelés és a környezethez való bizonyos szintű alkalmazkodás. A környezet védelme nélkül hosszútávon nem létezhet gazdaságosság ilyen iparágaknál.

4. kérdés: Mi volt a stratégiájuk a játékban? Változtattak a stratégián a játék folyamán? Hogyan, milyen hatások miatt?
A stratégiánk a játék folyamán folyamatosan változott. Kezdetben a véleményünk az volt hogy minél több új hajót tudjunk venni, vagy az aukción licitálni. Hatalmas verseny alakult ki a csapatok között mikor minden egyes évben lehetett bizonyos számú hajóra licitálni, így mi úgy döntöttünk, hogy újakat rendelünk, hogyha tehetjük, és ezzel a szemlélettel irányítottuk a kis hajóflottánkat. Már az elején úgy döntöttünk, hogy új hajókat rendelünk és vállaltuk a hitellel járó kockázatot és kamatot, de úgy gondoltuk ezt a lépést meg kell tennünk, hogy minél több hajónk legyen az elején, és így több halat tudunk fogni. A stratégiánk az egész játék során úgy alakult, hogy hajóink számát megosztottuk a mély tengeri és tengerparti területek között. Kezdetben a mélytengeri területekre küldtünk több hajót, mivel úgy gondoltuk, hogy nagy halállományra lehet itt szert tenni. Úgy gondolom, hogy a lépésünk bejött mivel a banki egyenlegünk igaz hogy negatív volt, de a teljes vagyonunk mérlege folyamatosan növekedett.

A játék során megváltoztattuk a stratégiáinkat, több okból: próbáltunk egy kicsit bliccelni, hogy a tengerparti hajóink számát növeljük, a mély tengeri területeken valókat pedig csökkentjük, de csak az arányon változtattunk, még mindig többségben álltak a mély tengeri halászatra szánt hajóink. Erre a lépésre azért szántuk el magunkat, mert úgy éreztük, hogy a többi csapat 3. és 4. évben még mindig a mély tengeri halászatra koncentrál, és abban bíztunk, hogy nagyobb bevételre teszünk szert, ha egy kis csavart viszünk a játékba. Ez több-kevesebb sikerrel teljesült is. A változtatásunk a stratégiánkon még az is volt, hogy 3. évben rendeltük meg az utolsó hajóinkat, mert úgy éreztük felesleges többet rendelni, hiszen mindegyik üzemeltetési költséggel jár és éreztük, hogy a hal populáció is csökken. A végső döntést akkor hozta meg a csapat mikor a 4. év végén rettentő rossz halászatra tettünk szert, és ekkor el kellett döntenünk, hogy mi legyen a szemléletünk a játék további részében.

Éreztük, hogy a halak száma csökkeni fog, de nem gondoltuk, hogy ilyen drasztikusan, és ahelyett, hogy az 5. év végén eladtuk volna az összes hajóinkat a többi csapat számára még egy küldetéssel, megpróbálkoztunk. Hát és ez után jött a döntő lépés számunkra: a teljes vagyonunk megfeleződött, de úgy éreztük, hogy még így is versenyben maradhatunk. A következőképpen döntött a csapat ekkor:

Mivel a hal populáció vészesen csökkent, és hogy nullára fog csökkeni az évek és a hajók alakulása miatt ezért arra a következtetésre jutottunk, hogy a vagyonunkat teljes egészében pénzben szeretnénk tartani. Hogy ez megvalósulhasson el kellett adni a hajóinkat, ezt azért tettük, mert véleményünk szerint hajót kiküldeni halászatra, illetve kikötőben állni felesleges, hiszen mind a két módszer költséget emészt fel, és a halászatból már nem tudjuk ezeket, a fix költségeket finanszírozni. Tehát a 6. év végén az egyik csapatnak eladtuk a hajóflottánkat viszonylag jó áron ( 15 db hajóért 450 dollárt kaptunk). Igaz ekkor már tudtuk, hogy egy évet csúsztunk az eladással, de még így is versenyképesek maradtunk. A flotta eladása volt a legcélszerűbb, hiszen az utolsó 2 évben a hal állomány populációja nullára csökkent, és ha kockáztattunk volna, hogy meghagyjunk a hajóinkat, és halászatra küldjük őket teljes vagyonunk deficites lett volna. Tehát a 6. évtől kezdve a vagyonunk az a meglévő teljes vagyonunk összege plusz az éves kamat mértékétől alakult. Ekkor már nekünk többletköltségünk nem volt, már csak azon kellett izgultunk, hogy hogyan fog alakulni a játék végkifejlete. Úgy érezzük stratégiánk nem volt rossz, próbáltunk racionálisan gondolkozni és végül a második helyezettek lettünk.

5. kérdés: Milyen üzleti értékek alakították stratégiájukat, gondolkodásukat, cselekedeteiket?
A játék során elsődleges célunk az volt, hogy első helyen végezzünk, másodlagos pedig az, hogy ha ez nem is sikerül, legalább nyereséggel záruljon a játék.

Szemléletünket nagyban befolyásolta a tény, hogy egy játékról van szó. A való életben valószínüleg más értékek is befolyásolták volna döntéseinket.

Mivel tudtuk, hogy körülbelül 8 évet fogunk lejátszani, csak erre az idöszakra terveztünk, míg az életben fontos tényező, hogy a vállalat jövöjére is figyeljünk. Ebben az esetben az volt számunkra a fontos, hogy a 8. év végére nyereségesek legyünk.

Ma már elengedhetetlen, hogy egy vállalat fontos értéknek tartsa a környezetvédelmet. A játék során is figyelembe kellett ezt venni. Már az első fordulóban tudtuk, hogy a tengerek egyszer ki fognak ürülni. Úgy becsültük, az 5. vagy 6. fordulóban fog ez bekövetkezni, így nem vásároltunk túl sok hajót, hiszen tudtuk, hogy ekkor már csak teher lesz. Ezt az értéket is másképp kezeltük azonban, mintha a való életről lett volna szó. A játékban mi is, mint ahogy a többi csapat is, a környezeti szennyezést, a tenger kipusztulását csak mint egy várható „nyersanyagcsökkenést” tartottunk számon, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni. Természetesen a való életben ez nem így történne.

Az üzleti életben fontos érték az információ. Ez a játék közben is nagy szerepet játszott. A fordulók közötti adás-vétel sokban árulkodott, melyik csoportnak milyen a helyzete, hány hajója van. Ezenkívül odafigyeléssel megtudhattuk azt is, ki mennyi hajót küld ki, és hova. A játék alatt ezért végig próbáltunk információkat gyűjteni, és ügyelni arra is, hogy a mi adatainkat ne tudják meg a többiek.Az információk ismeretében eldönthettük, hány hajót küldjünk ki, hányat vásároljunk.

A versenytársakkal való kapcsolat is egy, az üzleti stratégiát befolyásoló érték. Jelen esetben nem sokban érvényesült nálunk. Mivel nekünk a játék elejétől kezdve kész stratégiánk volt, a versenytársakkal nem igazán üzleteltünk. Hajóinkat aukción, vagy a gyárból rendeltük, és egy idő után már ezt sem tartottuk fontosnak. A versenytársakkal való kapcsolatra csak a hajóink eladásakor volt szükség.

Fontos érték még egy vállalat számára a vállalati kultúra is. Csoportunkban, bár a posztokat kiosztottuk a játék elején, mégis mindenki egyenlő volt, mindenki véleményét meghallgattuk.

 

 

6. csapat

 

Mi okozta a túlhalászást és az összeomlást?

Elsősorban a vállalatok túlzott terjeszkedése és kapzsisága okozta a túlhalászást. Az adatok alapján a cégek nem vették figyelembe a halpopuláció drasztikus csökkenését és folyamatosan új hajókat vásároltak, hogy növeljék a profitjukat. A jelentés alapján 24 hajóval kezdtek el halászni a csapatok, amikor még 2500 volt a halpopuláció a mély tengeren és 1200 a partközelben. Ezek után évről évre emelkedett a kifogott halak száma, ami viszont nem a jobb idénynek, vagy időjárásnak volt főként betudható, hanem annak, hogy a halászcégek kivétel nélkül növelték a flottájukat. Mivel a kifogott hal mennyiségét, szinte kizárólag a flotta nagysága befolyásolta a legtöbb csapat ebben látta a könnyű meggazdagodás útját. Azonban a terjeszkedés hatására a halak teljesen kipusztultak az 5. évre, amikor már 128 db hajó volt a flottában. A mi csoportunk (6-os csapat) sem vette ezt figyelembe, mert a játék elkezdésekor félreolvastuk a tájékoztatót (nem jól értelmeztünk a halak reprodukciós képességétJ) és sajnos ennek eredményeképpen mi rendelkeztünk a legnagyobb hajóflottával. A flotta egységeit tovább növeltük és minden hajónkat kiküldtük a tengerre, ami a teljes összeomláshoz vezetett. Az utolsó szálig lehalásztunk a tengert. Ezek után a hajóink kikötőben tartása, és a hitelek kamata, egyre csak rontotta az anyagi helyzetünket.

Másrészt igen fontosnak tartjuk azt, tényt is, hogy a csapatok egymással nem tárgyaltak, holott lehetőségük volt rá. Mire is gondolunk? Az egyes csoportokon belül kiválóan működött a kooperáció, a közös döntéshozatal. Azonban a csoportok közötti kommunikáció gyakorlatilag zéró volt. A csapatokat a kooperáció és környezettudatos viselkedés helyett, sokkal inkább a motiválta az, hogy elsők legyenek a játékban, így minden csoport inkább individualista szemlélet módban vezette a vállalkozását. Ebből adódtak azok a problémák is, hogy nem lehetett egymás közt felosztani a halászterületeket, mert azt hogy ki, hova, mennyi hajót küld a legtöbb csapat üzleti titokként kezelte. No és persze az agresszív növekedést is a versenyszituáció váltotta ki, ami végül a túlhalászáshoz és a totális katasztrófához vezetett mind üzleti, mind környezeti szempontból.

Ki volt a felelős?

A halpopuláció kihalásáért a halászati vállalkozások (csapatok) voltak a felelősök. Nem végeztek semmilyen előrejelzést, hogy mi lesz a következménye a túlzott halászatnak. A csökkenő populáció ellenére sem tettek semmit, hanem további hajókat vásároltak az aukción. A halászcégek nem alkalmazkodtak a környezeti tényezőkhöz. A sok hajóval rendelkező vállalatok voltak a fő felelősök, akik a hajókat a kikötőben hagyhatták volna, de inkább a profitra irányították a figyelmüket. A leginkább felelős csapat mi voltunk (6-os csapat): 167 hajóból nekünk 134 volt. Azt gondoltuk, hogy jó stratégiát választunk azzal, hogy gyorsan sok hajót veszünk, és a profitunkat növeljük. Sajnos az „félreolvasás”, miatt folytattuk a stratégiánkat és végül mi lettünk a felelősek a tengeri halpopuláció kihalásáért.

Másrészről, a csoportok közti széles körű kommunikáció, és közös halászprogram kialakítása révén el lehetett volna kerülni a katasztrófát. Ebben a tekintetben minden csapat felelős volt a halállomány likvidálásáért.

Hogyan értelmeztük a játék célját? Változott-e ez a játék során?

Számunkra a játék célja, természetesen, a minél nagyobb vagyon elérése volt, ugyanis ez alapján rangsorolták a csapatokat a játék végén. Ehhez agresszív növekedési stratégiát választottunk. Arra törekedtünk, hogy a lehető legnagyobb flottával rendelkezzünk, így a legnagyobb piacrészesedéshez juthassunk a halászati üzletágban az adott tavon. Stratégiánk a kezdetben igen eredményesnek bizonyult, a fogások évről évre növekedtek, amik bőven fedezték a kiadásainkat, és a hajók számának exponenciális növekedését.

A grafikonon jól látszik, hogy egészen a 4. évig a halászcégünk igen jól prosperált, ekkor értük el a legnagyobb piaci értéket is, hiszen a vállalat vagyona megközelítette a 8000$. Ezen felbuzdulva folytattuk a hajók számának nagymértékű növelését. Sajnos az 5. évben megmutatkozott, hogy ez már helytelen döntés volt, a tó le lett halászva majdnem teljesen. Akkor válaszút elé kerültünk, két megoldás jöhetett szóba:

1. Eladjuk az összes hajónk

a. Akkor is mínuszba maradt volna a vagyonunk, ami a játék végéig a kamatok miatt csak nőtt volna

b. Elsőként bejelenteni a csődöt nem hagyta a hiúságunk

2. Felvásároljuk az összes hajót

a. Ezzel megtévesztve a többi csapatot, hogy igenis nekünk nagyon bejött az üzlet

b. Ha már úgyis csődbe mentünk csináljuk meg jól azt a csődötJ

Tehát ezek után a csapatunk a 2. megoldást követve, hangosan hirdette, hogy nekünk mennyire bejött ez a halászos biznisz, és megkezdtük a rivális csapatok felvásárlását. A fogásszám már gyakorlatilag nem is számított, egyrészről azért mert elenyésző volt, másrészről azért mert elkötelezett hívei lettünk a nagy bukás hadműveletnek.

Mi volt a stratégiájuk a játékban? Változtattak a stratégián, a játék folyamán? Hogyan, milyen hatások miatt?

A csapatunk stratégiája a játék elejétől kezdve az agresszív terjeszkedésre épült. Igyekeztünk a lehető legrövidebb idő alatt a legnagyobb hajóflottára szert tenni, ami sikerült is. A játék elején véleményünk szerint ez volt a legmegfelelőbb stratégia, mivel a többi csapat kevésbé növelte hajói számát, mint mi, a tenger pedig még ”elviselte” a lehalászást, ezáltal mi tettünk szert a legnagyobb vagyonra. Ezt a pénzt további hajóvásárlásra költöttük, csak közben a tenger kezdett kimerülni, amit mi nem vettünk figyelembe, illetve a félreértelmezésnek köszönhetően rosszul becsültük a halpopulációt. Az első 4 év eredményeit jól tükrözi a következő grafikon.

Azonban elszámítottuk magunkat, de ekkorra már nem tudtunk úgymond visszakozni, mivel akkorára duzzadt a flottánk, hogy nem lehetett már vele mit kezdeni. Eladásra nem is gondolhattunk, mivel a többi csapat is árulta a hajóit, vételen már nem gondolkozott senki. Ekkor már nem változtattunk stratégiánkon, már csak arra törekedtünk, hogy a többi csapat hajóit minimális áron megvéve, mi legyünk az egyetlen cég a tengeren, ami még hajókkal rendelkezik, de mivel a játék véget ért, mielőtt a halak visszatértek volna, nem tudtuk kamatoztatni ezt az előnyünket. Az utolsó 4 év visszaesését a következő grafikon mutatja.

Milyen üzleti értékek alakították stratégiájukat, gondolkodásukat, cselekedeteiket a játék során?

Mint azt már az előbb említettük, az agresszív piaci terjeszkedés, illetve a konkurencia eltaposása volt a célunk. A többi csapat ellehetetlenítését úgy próbáltunk meg elérni, hogy az aukciókon merészen licitáltunk, azonban mindig odafigyelve, hogy mikor van lehetőségünk olcsón hajót venni, és mikor van túl nagy kereslet egy hajó iránt, ebben a helyzetben az árak minél magasabbra való fellicitálására törekedtünk, hogy a többi csapat drágábban kaphasson hajókat. Ez az esetek 90%-ban sikerült is.

Halászati stratégiánkban végig a mélytengeri halászat dominált, mind fogás átlagban, mind pedig a kiküldött hajók számában. Ez csak akkor fordult meg mikor a mély tengerben élő halak teljesen kihaltak. Az utolsó években, mivel hal nem volt, hajónk meg annál több, a kikötő fényét emeltük szebb korokat is megélt flottánkkal.